+36 30 2222 777 Térkép

Lexikon

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Implatológia - implantátum - implantátum beültetés - műgyökér beültetés

A fogászati implantáció a fog gyökerének és az azt rögzítő szöveteknek a mesterséges helyreállítása, ezért nevezhetjük műgyökérnek vagy beültetett fognak. A fogászati implantátum beültetésének célja, hogy olyan felépítményt hordozzon, mely megjelenésében, feladatában fogat vagy fogak csoportját utánozza, helyettesíti. A legelterjedtebb implantátumok az ún. osseointegrált típusok: ezek olyan felületkezelt titán csavarok, melyek közvetlenül a fogakat is rögzítő csontban kerülnek elhelyezésre és gyógyulásuk során a csontsejtek belenőnek a műgyökér felszínének mikorszkópikus réseibe, mereven rögzítve azt.

A műgyökerek beültetésének folyamata a fogorvosi vizsgálattal kezdődik, melynek során a páciens és a fogorvos együtt eldöntik, hogy az ilyen jellegű megoldás szóba jön-e a fogazat helyreállítása során. Amennyiben ez a lehetőség számba vehető, úgy panoráma röntgen és szájsebész konzílium alapján elkészül a kezelési terv: melyik területre, hány darab és milyen típusú implantátum kerül beültetésre. Bonyolultabb anatómiai viszonyok esetén szükséges lehet fogászati CT felvétel is, melynek készítése után a célterület 3 dimenzióban vizsgálható. Ilyenkor dől el az is, hogy szükséges-e a rendelkezésre álló csontkínálatot valamilyen kiegészítő beavatkozással (csontátültetéssel, arcüreg emeléssel) megtámogatni, ezeket csontpótlásnak nevezzük.

Az implantátumok behelyezése helyi érzéstelenítés mellett történik, ezért garantáltan teljesen fájdalommentes. A páciensek elmondása szerint sokkal kevésbé megterhelő, mint egy foghúzás. Változást a szájban ezt követően csak a varratok jelentik, melyek eltávolítása után teljes egészében a műtét előtti állapotot fogja a páciens tapasztalni. Az implantátumok gyógyulásának és felhasználhatóságának ideje napjainkban is komoly szakmai vitakérdés. Rendelőnk tapasztalatai szerint az átlagos gyógyulási idő 3-4 hónapig tart, és szigorúan tartva magunkat a protokollokhoz elmondható, hogy a komplikációk aránya mindössze 2% alatt van. Más szóval a sikerszázalék 98% feletti! Ennek a kedvező aránynak a haszonélvezői természetesen a páciensek, akik a beültetéseket hosszú-hosszú éveken, évtizedeken át használhatják. A csontosodás idejére természetesen - ha szükséges - ideiglenes fogpótlásokat tudunk készíteni. A gyógyulási idő leteltét követően fog elkezdődni az a folyamat, mely legfeljebb néhány hétig tart, és melynek végén a páciens viselheti az implantátumok által megtartott fogakat.

A műgyökér beültetésekkel szemben támasztott leggyakoribb elvárás, hogy a páciens elkerülhesse a kivehető fogpótlás viselését. Ennek a célnak szinte mindig megfelel a módszer, az akadályt legtöbbször csak a beültetni szükséges implantátumok száma jelenti. Vannak azonban olyan esetek, amikor az implantátumok segítségével a kivehető fogpótlások bizonyos típusát támogatjuk meg. Ez esetben is komoly feladat hárul a beültetett műgyökerekre, hiszen rendkívüli stabilitásuknál fogva az egyébként - még ha csak minimális - mozgást mutató fogsorok a rögzített fogpótlásokhoz vagy saját fogakhoz hasonló stabilitást kapnak, nagymértékben javítva a fogmű komfortosságát. Az ilyen protéziseket overdenture-nek nevezzük.

Az implantátumok sikeres beültetését és rövidtávú használatát követően kialakuló "kilökődések" két fő okra vezethetők vissza: tervezési hiba miatt túlterhelt műgyökér, illetve higiéniai okokból kialakuló periimplantitis (implntátum körüli gyulladás). Az első eset elkerülhető a szigorú tervezési szabályok betartásával: a mi sikerünk csak hosszútávon siker, ezért a tervezésben kompromisszum nincsen. Ez a páciens számára azt jelenti, hogy ha adott pótlás elkészítéséhez a szabályok szerint szükséges darabszámú implantátumot nem tudjuk beültetni (csontkínálat, költségek, stb.), akkor nem kevesebb implantátumra készítjük el a pótlást, mert idő előtt elvesztenénk, hanem másik megoldást keresünk! A második ok elkerülhető a páciens megfelelő tájékoztatásával: a szükséges fogtisztító eszközök bemutatásával és azoknak a páciens részéről történő lelkiismeretes használatával, majd rendszeres rendelői ellenőrzésével. Erős dohányosok vagy cukorbeteg páciensek esetében ezeknek kiemelkedő jelentősége van. A titán imlpantátumokról azonban elmondható az a megnyugtató tény, hogy a szervezet nem ismeri fel idegenként, “nem látja”, ezért a szervátültetéseknél jelentkező immunválasz és az evvel kapcsolatos valódi kilökődés kérdése itt egyáltalán nem merül fel. Összeségében elmondható, hogy az implantáció a fogászatban alkalmazott módszerek egyik legbiztosabb típusa, a vele járó kellemetlenségek és kockázatok mára szinte elhanyagolhatóan kicsik, viszont hosszútávú megbízhatósága kiemelekedő.